Nagy Csé, A

Cs. Horváth Tibor (1925–1993) a magyar képregény egyik legvitatottabb, mégis megkerülhetetlen figurája: 1955–1993 között ő írta a képregény forgatókönyvek jelentős részét Magyarországon, ezzel mintegy meghatározta a magyar képregény első nagy korszakának arculatát.

Képregényeit sokan didaktikusnak és unalmasnak tartják, mivel túlnyomórészt irodalmi alapanyagok nyomán dolgozott. Sokak szerint ez káros volt, sokak szerint elkerülhetetlen a szocializmus éveiben. Viszont érdemei közé tartozik olyan kiváló rajzolók foglalkoztatása, mint Gugi Sándor, Zórád Ernő, Korcsmáros Pál, Sebők Imre és Fazekas Attila. Bizonyos tekintetben ő volt a magyar képregény talán első „menedzsere”, aki képes volt az akkori kultúrpolitikával elfogadtatni és éveken át életben tartani a lenézett és csak megtűrt kifejezési formát: a képregényt.

Ez a képregény Cs. Horváth Tibor életét viszi színre: az embert a szavakkal telezsúfolt képkockák mögött.