Négy mágia krónikája, A

A krónikák szerint a világ egyensúlyát négy nagy mágikus erő alakítja: a fény, melynek ellenoldala a sötétség, valamint az anyagi és anyagtalan erők. Az anyagi erők a tűz, a víz, a föld és a levegő elemei, amelyeket az idő, a tér és a mindenséget alakító erők formálnak, így adva nekünk azt a valóságot, amit látunk és érzékelünk. Az idő múlásával a különféle népek közül egyre több kiválasztott született, aki képes lett ezen hatalmak használatára. Néhányuk mesteri szinten sajátította el egy-egy mágikus hatalom irányítását, mellyel meg tudták védeni népüket az elnyomóktól.

Dha’otur, a sötétség démonhercege azonban mindenki felett hatalmat akart gyakorolni. Nem elégedett meg a démonvilág irányításával. Megszerzett egy ősi kristálygömböt, amelybe saját és minden más mágiahasználó erejét el akarta zárni, hogy biztosítsa abszolút hatalmát.

A sötétség urának tervét meg kellett akadályozni, ami rafinált cselszövéssel sikerült is. Ám a kristályba mégis elzárták a leghatalmasabbak erejét, majd a kristály eltűnt. Dha’otur, aki elmenekült, mielőtt elpusztították volna, visszatért a démoni síkra, várva, hogy ereje visszatérjen. A sötétség alattomos árnylényeivel szüntelenül gyűjti az életerőket és keresi a kristály rejtekhelyét. Sok száz év elteltével egyre több mágikus erejű szerzet bukkan fel örökségével, tudomást szerezve a múlt kincséről.